Történet:
Minden Göttingenben kezdõdött 1994-ben. Henning Rümenapp, Stefan Ude, és Dennis Poschwatta alapította. Késobb aztán Dennis egyik haverja bemutatta nekik Sandrát, aki végül csatlakozott a csapathoz.
A kiugrási lehetõségre 1996-ban került sor, amikor megnyerték a VIVA tehetségkutató versenyét. A díj egy videokészítési lehetõség volt, valamint lemezszerzõdés egy kis kiadóval. Ez volt a nagy alkalom a kitörésre, hamarosan meg is jelent az Open Your Eyes címu elso kislemez mely hamar fel is került a német toplistákra. A siker következtében a Guano Apes leszerzõdött a Gun Records-al, így aztán 1997-ben kiadták a Proud Like A God címu elsõ Guano albumot. A következo nagy dobás volt az 1998-as ausztriai Snowboard Világbajnokság hivatalos száma, a Lord of the Boards, amellyel még nagyobb sikert arattak.
Az oszinte, kiabálós rockzene, a kemény riffek akkoriban nagyon mentek, és kifejezetten üdítõ volt, hogy nem férfi áll az élen, hanem egy karizmatikus nõ, Sandra Nasic. Aztán beindult a koncertgépezet is: az élõben igazán hatásos banda körüljárta a világot, többször is eljutott Magyarországra, a Szigetre.
A második albumot készítette elõ a Big in Japan címu maxilemez. Ez nem más, mint a nagysikeru Alphaville sláger feldolgozása. A második lemez a Don't Give Me Names nevet kapta, melyet 2000-ben adtak ki már nem zavart túl sok vizet: kikerült róla néhány kisebb sláger, de új rajongókat nem szereztek.
2003-ban megjelent a harmadik nagylemez, a Walking On A Thin Line, mellyel a Guano Apes megint egy kemény diót rakott le az asztalra. A crossover helyett rock, a vagány õrület helyett felfogható stílus mutatkozott. A You Can't Stop Me címû számban a kitünõen jó gitárriffek összetalálkoznak a karizmatikus énekesnõ Sandra Nasic extravagáns hangjával, a másik oldalról nyugodt oldalát prezentálja a Guano Apes, ezzel a Quietly címu számban találkozhatunk.
Még 2003-ban kiadták a negyedik lemezüket, melyen kizárólag élõ felvételek szerepeltek, Live címmel jelentették meg.
Mivel Stefan elvette barátnojét, Jessicát, egyértelmûvé vált, hogy a 2004-es évet az együttes pihenésre, szólókarrierjük építésére használja fel, esetlegesen 1-2 fellépéssel. Az év végén megjelent az együttes új maxija a Break the line, nemsokkal késobb jelent meg a Planet of the Apes CD, amely Best Of kiadványként jött ki.
Nemsokkal a Break the Line kiadása után hivatalosan bejelentette az együttes és a kiadó is, hogy vége a karriernek, feloszlanak. 10 évnyi közös munka után szólókarrier után válnak szét, és kezdenek szólókarrierbe.
Az utolsó koncertturné 7 állomása németországi helyszínekkel 2005 februárjában zajlott le.
Henning Rümenapp gitáros által írt hivatalos közleményben ez áll: "Nem volt könnyû meghozni ezt a döntést, hogy a februári turné után húzunk egy vonalat és azt mondani: ennyi volt. Egyikünk sem szerette volna, ha ez történik a zenekarral, de ki kell mondanunk, hogy nincs kilátás további közös munkára"
Élet a Guano Apes után:
A feloszlás után egy gyûjtemény albumot jelentettek meg, The Best and the Lost (T)apes néven, 2006 decemberében. Ez a kiadvány a legnagyobb számaikat, illetve azokat a felvételeket tartalmaztak, amelyet még karrierjük kezdetén szereztek. Dennis új bandájában a Tamotoban vokálozik, illetve gitáron játszik. Stefan közremûködik a Tamoto debütáló albumában. Henning foleg a 'színfalak mögött'-re koncentrál. Sandra Nasic pedig elsõ szóló albumán dolgozik, mely szeptemberben meg is jelent.
Forrás: Wikipédia